| Dubrovnik | Történelem | Látnivalók | Közlekedés | Rendezvények | Strandok | Gasztronómia | Galéria | Térkép |
Látnivalók
A Dubrovnikba látogató turistát három fogalom segíti a tájékozódásban. A három fogalom három városrészhez köthető: Gruž, Pile, Ploče.
A Pile és a Ploče terek között helyezkedik el a városfallal övezett óváros. Tulajdonképpen ez a városrész adja vissza leginkább a XVI. Századi Raguza hangulatát. A falakon belül gépjármű forgalom nincs. A szűk sikátorokban csak gyalogosan lehet közlekedni. A két tér között közúton a várfal tövében épített úton lehetséges gépjárművel közlekedni. Dubrovnik fiatal városrésze Pile és Gruž között húzódik. Az üdülő területek és a strandok a város két szélén, a Gruž melletti Lapad-félszigeten és a virágokba öltözött Pločén helyezkednek el.
A turisták általában – így jellemzően magyar honfitársaink is – északnyugatról érik el a várost. Közúton történő megközelítés során az első látványosság, amivel találkozik a látogató a modern Franjo Tudjmann-híd. A 2002-ben átadott átjáró 15 km-rel rövidíti le a Dubrovnik felé vezető utat, megépülte előtt az utazó csak az öblöt teljesen megkerülve tudott eljutni az egykori Raguza városába.
A hídon átkelve Gružba jutunk először. Ez a város kikötője, idegenforgalmi jelentősége szinte elhanyagolható, a Dbrovnik közelébe települt kisebb ipari telephelyeket találhatjuk itt. A város idegenforgalmi központja a Pile tér. A kettő közötti távolságot akár helyi tömegközlekedéssel (busz) is megtehetjük.
Az óvárost körbeölelő várfalat a Pile-kapu nyitja meg számunkra. Ennek a kapunak a két sarokbástyája a Fort Bokar és a Fort Minčeta. Mindkettő építése a XIV. századra tehető. A félkör alakú Pile-toronyhoz háromívű kőhídon, majd felvonóhídon át juthatunk. A hidakat 1471-ben emelték a városi építészek tervei alapján. Maga a torony már a X. században is állt. A kapu fölött a város védőszentjének, Szent Balázsnak a szobra áll, alatta az a „három márványfej” látható, ami Jókai regényének címét is ihlette.
Fort Minceta éjjel
(foto: jimmyharris, Flickr)
A kapun belül az óváros főutcájára jutunk, amely egyben a városi főtér funkcióját is betölti. Ez a 20 m széles utca a Placa (Platea Communis). A tér Raguza kialakulásának egyik fő momentuma, hiszen az utca helyén egykor tengerág választotta el egymástól a Srdj-alji szláv települést és a szikla szirtre települt görög-római települést. Ezen tengerág feltöltésével egyesülhetett a két város, és alakult ki Raguza városa. A ma is használt Stradun név is ebből ered, olasz jelentése (strada=)út.
A Placára érve az első jelentős műemlék, amivel találkozhatunk az Onofrio kútja (Onofrijeva cesma). A kút Onofrio della Cava nápolyi mesterről kapta nevét. A kutat még a XV. században építtette meg a város a városi vízvezetékrendszer részeként. A kút mögött emelkedik az 1290-ben emelt Szent Klára-kolostor, ami ma már kulturális közintézményeknek (könyvtár, konferenciaterem) ad otthont.
Szemben a kolostorral emelkedik a Sv. Spas fogadalmi templom, ami kis méretével és kifinomult reneszánsz vonalvezetésével a hatalmas Ferences-rendi templommal épült össze. A fogadalmi templomot a földrengés utáni időszakban építette Andrjic korculai mester 1520-ban. A főoltár képén ismeretlen barokk festő Krisztus keresztre feszítését ábrázolja. Az oltárképen szerepel Szent Balázs is és Dubrovnik város is, ezzel hangsúlyozva, hogy az oltalmat Raguza városa kéri. A templom másik érdekessége, az eredeti padozat sómarta felülete. Ennek oka, hogy az osztrák fennhatóság alatt a Sv. Spas sóraktár volt. A fogadalmi templom mellett emelkedik a Ferences-rendiek temploma. A kívül puritán megjelenésű vallási épület a XIV. században gótikus stílusban épület. Az épület külsejének egyetlen ékes jegye a díszes főkapu, ami eredetileg a fogadalmi templom irányába nyílt. A templom egyébként a történelem folyamán többször jelentősen megsérül a földrengések és tűzvészek során. A többszöri átépítések és felújítások nyomát leginkább a torony viseli magán. Első szintjén triforiás (hármasívű) gótikus, felette a reneszánszot idéző kétnyílású ablakok találhatók. Csúcsa pedig a barokk jegyeit hordozza. A belső tér már túlnyomó részt barokk stílust képvisel. A XV. századi szószék eredeti épségében megmaradt az utókor számára. A kőpadozat alatt kerültek örök nyugalomra a dubrovniki patrícius családok hamvai. A főoltártól balra nyílik a Bunič-kápolna, ami 1472-ben épült és sekrestyeként használták. Gótikus stílusában eltér a főhajóban tapasztalható barokktól. A kis kápolna épen vészelte át a XVII. század földrengésektől sújtott időszakát. Palmieri Pietro da Urbino táblaképét és egy reneszánszból való, berakásos kanonokszéket is találunk itt.
A kolostor másik értéke a belső kerengő, ami a XIV. században Brajkov bari kőmíves mester munkáját örökíti meg. A kerengő oszlopait – mintegy 120 darab – gazdag motívumok ékesítik a növényektől a fantasztikus lényekig (sárkányok, kígyók, stb.) bezárólag. De – mivel az épületben már az 1300-as években is működött gyógyszertár, a bejáratához közeli oszlopon a mester fogfájós embert ábrázol. A ma már múzeumként működő gyógyszertár bejárata előtt kőtábla állít emléket az 1527. évi ragályra, ami csak Raguzában 20 000 ember életet követelt fél éves pusztítása alatt. Napóleon csapatainak megszállása idején a kolostor istállóként is működött. Ennek nyomait őrzik az oszlopok tövében kialakított mélyedések, amit a francia csapatok katonái alakítottak ki, hogy a kikötött lovaiknak szánt zabot abba szórják.
A Stradunnal párhuzamosan, attól északra halad a Prijeko utca. Jelentése túlpart, túloldal, amit onnan kapott, hogy az egykor két különálló településrész között húzódó tengerág a mai Stradun és Prijeko utcák közötti részen volt. A Stradunnal ellentétben a Prijeko keskeny, alig 2 méter széles, és címeres, kőkapus, érdekes balkonú házak szegélyezik, amik egykoron hajóskapitányok és mesteremberek lakhelyei voltak. Az utcát Dubrovnik legrégibb temploma, a Szent Miklós-templom zárja. Hátsó része még román stílusban épült, de homlokzata már a reneszánsz hatását mutatják.
Az öreg kikötő
(Foto: Lawrance OP, Flickr)
A Prijeko utcából nyílik a Zidovska utca, amiben található a XV. században épült és a mai napig fennálló zsinagóga, ami a Balkán-félsziget első zsinagógája volt. Berendezése valamivel fiatalabb, a XVII. századból való.
A Szent Miklós-templom mellett boltozatos átjárón keresztül jutunk Dubrovnik másik nagy vallási épületéhez. A fehér barátok, a dominikánusok Szent Balázs temploma és kolostora többször is átalakításra került. A XIV. században kezdődött az építése, majd a XVII. századi földrengés jelentősen megrongálta, majd jött a napóleoni éra, ami szintén komoly nyomott hagyott az kolostoron. A ferencesek templomához hasonlóan ezt az épületet is raktárnak és istállónak használták az itt állomásozó francia csapatok.
Ez a kolostor korábban a várost övező falon kívül volt, de a Revelin-erőd megépítése után a várfalakon belülre került az építmény. Az épület robosztus megjelenése is ennek köszönhető, harangtornya románosan egyszerűen indul, majd a gótika pompájában végződik. Az épület másik remekműve a gótikus kerengő, amely a a szicíliai kolostorudvarok dús flóráját juttatja a látogató eszébe. A középkori hatást csak növeli a kolostorudvarban termő narancsfák, a fehér márvány kút és a csavart oszlopok kompozíciója. A kerengőből nyílik a kolostori múzeum, ahol a templom és a kincstár legértékesebb képeit és más műkincseit gyűjtötték össze. A díszes serlegek, ereklyék és egyéb szakrális hagyatékok között találjuk azt az alma alakú ereklyetartót, ami Szent István magyar király koponyacsontjának egy darabját rejti magában. Sokáig – több száz évig – a Szent Jobb-ot is itt őrizték. Tárgyi hagyatékok mellett itt találhatjuk a rend történetét megörökítő iratokat és pápai bullákat is.
Szent Balázs katedrális
(Foto: Kirk Siang, Flickr)
A múzeum szomszédságában helyezkedik el a káptalanterm, ahol a főhelyet a „Sacra conversatione” c. Bozidarevic kép foglalja el. A kutyacímeres sírlapok alatt XV-XVII. században elhunyt dominikánus szerzetesek nyugszanak. Innen továbbhaladva jutunk a sekrestyésbe, ahol XVI. századi feszületet, XV. századi keresztelőmedencét és számos síremléket is találhatunk. A templomot szintén a kerengőből közelíthetjük meg. Belépve az épületbe szebbnél szebb oltárképekkel találkozhatunk a főoltárnál és a mellékkápolnáknál egyaránt.
A kolostor mellett az ún. Ploče-kapuk köze található. A falszoros kapuin és a kapuhídon átjutva a XVI. században épült Revelin előerődbe jutunk. Az épületben kialakított három kazamata legnagyobbját koncertteremmé alakították át, ahol méltó és autentikus környezetbe kerülhet Shaw Szent Johannájának szavai vagy a Beethoven Fideliójában felhangzó kórusok hangjai. A Revelin tetőterasza is alkalmas kulturális rendezvények megtartására. Mindkét helyszín állandó részese a dubrovniki Nyári Játékoknak. A Revelin tövében lévő bástyáról lenyűgöző panorámával tárul elénk a óvárosi kikötő. A kikötőn keresztül haladva jutunk el a Rektor-palotához, ami a Raguzai Köztársaság egykori államfőjének székhelye volt. Az épület XII. században induló építkezésében részt vett Onofrio della Cava is. Az építés elhúzódása miatta azonban a gótikus stílusjegyek mellett már a reneszánsz is fellelhető. Ez különösen a loggia oszlopaiban és íveiben köszön vissza: növényi, állati és emberi alakok dúsan gazdagítják mintáikat. Az utolsó oszlop kölön nevet is kapott (Aesculapius-oszlop). Ennek oka, hogy a ragály által sokszor sújtott raguzaiak különös jelentőséget fordítottak a gyógyító istenek tiszteletére, másrészt viszont a görög, epidaurusi származást is hivatott kifejezni.
Rektor palota belső lépcsői
(foto: tell, Flickr)
A palota előcsarnoka a nyári játékok szólóhangversenyeinek és kamarakoncertjeinek egyik fő helyszíne. A palota termeiben található festmények és a pénzgyűjtemény lehetnek érdekesek a turisták számára. A palota mai napig államfői fogadások céljára is használt, teraszáról kitűnő panoráma nyílik a kikötőre, a zöldellő Lokrum-szigetre és a pločei parton elterülő strandokra.
A Pile és a Ploče terek között helyezkedik el a városfallal övezett óváros. Tulajdonképpen ez a városrész adja vissza leginkább a XVI. Századi Raguza hangulatát. A falakon belül gépjármű forgalom nincs. A szűk sikátorokban csak gyalogosan lehet közlekedni. A két tér között közúton a várfal tövében épített úton lehetséges gépjárművel közlekedni. Dubrovnik fiatal városrésze Pile és Gruž között húzódik. Az üdülő területek és a strandok a város két szélén, a Gruž melletti Lapad-félszigeten és a virágokba öltözött Pločén helyezkednek el.
A turisták általában – így jellemzően magyar honfitársaink is – északnyugatról érik el a várost. Közúton történő megközelítés során az első látványosság, amivel találkozik a látogató a modern Franjo Tudjmann-híd. A 2002-ben átadott átjáró 15 km-rel rövidíti le a Dubrovnik felé vezető utat, megépülte előtt az utazó csak az öblöt teljesen megkerülve tudott eljutni az egykori Raguza városába.
 (Foto: ChameleonGreen, Flickr) |
 Dubrovnik sétáló utcája a Placa
(Foto: jimmyharris, Flickr)
|
A hídon átkelve Gružba jutunk először. Ez a város kikötője, idegenforgalmi jelentősége szinte elhanyagolható, a Dbrovnik közelébe települt kisebb ipari telephelyeket találhatjuk itt. A város idegenforgalmi központja a Pile tér. A kettő közötti távolságot akár helyi tömegközlekedéssel (busz) is megtehetjük.
Az óvárost körbeölelő várfalat a Pile-kapu nyitja meg számunkra. Ennek a kapunak a két sarokbástyája a Fort Bokar és a Fort Minčeta. Mindkettő építése a XIV. századra tehető. A félkör alakú Pile-toronyhoz háromívű kőhídon, majd felvonóhídon át juthatunk. A hidakat 1471-ben emelték a városi építészek tervei alapján. Maga a torony már a X. században is állt. A kapu fölött a város védőszentjének, Szent Balázsnak a szobra áll, alatta az a „három márványfej” látható, ami Jókai regényének címét is ihlette.
Fort Minceta éjjel
(foto: jimmyharris, Flickr)
A Placára érve az első jelentős műemlék, amivel találkozhatunk az Onofrio kútja (Onofrijeva cesma). A kút Onofrio della Cava nápolyi mesterről kapta nevét. A kutat még a XV. században építtette meg a város a városi vízvezetékrendszer részeként. A kút mögött emelkedik az 1290-ben emelt Szent Klára-kolostor, ami ma már kulturális közintézményeknek (könyvtár, konferenciaterem) ad otthont.
Szemben a kolostorral emelkedik a Sv. Spas fogadalmi templom, ami kis méretével és kifinomult reneszánsz vonalvezetésével a hatalmas Ferences-rendi templommal épült össze. A fogadalmi templomot a földrengés utáni időszakban építette Andrjic korculai mester 1520-ban. A főoltár képén ismeretlen barokk festő Krisztus keresztre feszítését ábrázolja. Az oltárképen szerepel Szent Balázs is és Dubrovnik város is, ezzel hangsúlyozva, hogy az oltalmat Raguza városa kéri. A templom másik érdekessége, az eredeti padozat sómarta felülete. Ennek oka, hogy az osztrák fennhatóság alatt a Sv. Spas sóraktár volt. A fogadalmi templom mellett emelkedik a Ferences-rendiek temploma. A kívül puritán megjelenésű vallási épület a XIV. században gótikus stílusban épület. Az épület külsejének egyetlen ékes jegye a díszes főkapu, ami eredetileg a fogadalmi templom irányába nyílt. A templom egyébként a történelem folyamán többször jelentősen megsérül a földrengések és tűzvészek során. A többszöri átépítések és felújítások nyomát leginkább a torony viseli magán. Első szintjén triforiás (hármasívű) gótikus, felette a reneszánszot idéző kétnyílású ablakok találhatók. Csúcsa pedig a barokk jegyeit hordozza. A belső tér már túlnyomó részt barokk stílust képvisel. A XV. századi szószék eredeti épségében megmaradt az utókor számára. A kőpadozat alatt kerültek örök nyugalomra a dubrovniki patrícius családok hamvai. A főoltártól balra nyílik a Bunič-kápolna, ami 1472-ben épült és sekrestyeként használták. Gótikus stílusában eltér a főhajóban tapasztalható barokktól. A kis kápolna épen vészelte át a XVII. század földrengésektől sújtott időszakát. Palmieri Pietro da Urbino táblaképét és egy reneszánszból való, berakásos kanonokszéket is találunk itt.
A dominikánus kolostor kerengője
(Foto: Lawrence OP, Flickr)
(Foto: Lawrence OP, Flickr)
A kolostor másik értéke a belső kerengő, ami a XIV. században Brajkov bari kőmíves mester munkáját örökíti meg. A kerengő oszlopait – mintegy 120 darab – gazdag motívumok ékesítik a növényektől a fantasztikus lényekig (sárkányok, kígyók, stb.) bezárólag. De – mivel az épületben már az 1300-as években is működött gyógyszertár, a bejáratához közeli oszlopon a mester fogfájós embert ábrázol. A ma már múzeumként működő gyógyszertár bejárata előtt kőtábla állít emléket az 1527. évi ragályra, ami csak Raguzában 20 000 ember életet követelt fél éves pusztítása alatt. Napóleon csapatainak megszállása idején a kolostor istállóként is működött. Ennek nyomait őrzik az oszlopok tövében kialakított mélyedések, amit a francia csapatok katonái alakítottak ki, hogy a kikötött lovaiknak szánt zabot abba szórják.
A Stradunnal párhuzamosan, attól északra halad a Prijeko utca. Jelentése túlpart, túloldal, amit onnan kapott, hogy az egykor két különálló településrész között húzódó tengerág a mai Stradun és Prijeko utcák közötti részen volt. A Stradunnal ellentétben a Prijeko keskeny, alig 2 méter széles, és címeres, kőkapus, érdekes balkonú házak szegélyezik, amik egykoron hajóskapitányok és mesteremberek lakhelyei voltak. Az utcát Dubrovnik legrégibb temploma, a Szent Miklós-templom zárja. Hátsó része még román stílusban épült, de homlokzata már a reneszánsz hatását mutatják.
Az öreg kikötő
(Foto: Lawrance OP, Flickr)
A Prijeko utcából nyílik a Zidovska utca, amiben található a XV. században épült és a mai napig fennálló zsinagóga, ami a Balkán-félsziget első zsinagógája volt. Berendezése valamivel fiatalabb, a XVII. századból való.
A Szent Miklós-templom mellett boltozatos átjárón keresztül jutunk Dubrovnik másik nagy vallási épületéhez. A fehér barátok, a dominikánusok Szent Balázs temploma és kolostora többször is átalakításra került. A XIV. században kezdődött az építése, majd a XVII. századi földrengés jelentősen megrongálta, majd jött a napóleoni éra, ami szintén komoly nyomott hagyott az kolostoron. A ferencesek templomához hasonlóan ezt az épületet is raktárnak és istállónak használták az itt állomásozó francia csapatok.
Ez a kolostor korábban a várost övező falon kívül volt, de a Revelin-erőd megépítése után a várfalakon belülre került az építmény. Az épület robosztus megjelenése is ennek köszönhető, harangtornya románosan egyszerűen indul, majd a gótika pompájában végződik. Az épület másik remekműve a gótikus kerengő, amely a a szicíliai kolostorudvarok dús flóráját juttatja a látogató eszébe. A középkori hatást csak növeli a kolostorudvarban termő narancsfák, a fehér márvány kút és a csavart oszlopok kompozíciója. A kerengőből nyílik a kolostori múzeum, ahol a templom és a kincstár legértékesebb képeit és más műkincseit gyűjtötték össze. A díszes serlegek, ereklyék és egyéb szakrális hagyatékok között találjuk azt az alma alakú ereklyetartót, ami Szent István magyar király koponyacsontjának egy darabját rejti magában. Sokáig – több száz évig – a Szent Jobb-ot is itt őrizték. Tárgyi hagyatékok mellett itt találhatjuk a rend történetét megörökítő iratokat és pápai bullákat is.
Szent Balázs katedrális
(Foto: Kirk Siang, Flickr)
A múzeum szomszédságában helyezkedik el a káptalanterm, ahol a főhelyet a „Sacra conversatione” c. Bozidarevic kép foglalja el. A kutyacímeres sírlapok alatt XV-XVII. században elhunyt dominikánus szerzetesek nyugszanak. Innen továbbhaladva jutunk a sekrestyésbe, ahol XVI. századi feszületet, XV. századi keresztelőmedencét és számos síremléket is találhatunk. A templomot szintén a kerengőből közelíthetjük meg. Belépve az épületbe szebbnél szebb oltárképekkel találkozhatunk a főoltárnál és a mellékkápolnáknál egyaránt.
A kolostor mellett az ún. Ploče-kapuk köze található. A falszoros kapuin és a kapuhídon átjutva a XVI. században épült Revelin előerődbe jutunk. Az épületben kialakított három kazamata legnagyobbját koncertteremmé alakították át, ahol méltó és autentikus környezetbe kerülhet Shaw Szent Johannájának szavai vagy a Beethoven Fideliójában felhangzó kórusok hangjai. A Revelin tetőterasza is alkalmas kulturális rendezvények megtartására. Mindkét helyszín állandó részese a dubrovniki Nyári Játékoknak. A Revelin tövében lévő bástyáról lenyűgöző panorámával tárul elénk a óvárosi kikötő. A kikötőn keresztül haladva jutunk el a Rektor-palotához, ami a Raguzai Köztársaság egykori államfőjének székhelye volt. Az épület XII. században induló építkezésében részt vett Onofrio della Cava is. Az építés elhúzódása miatta azonban a gótikus stílusjegyek mellett már a reneszánsz is fellelhető. Ez különösen a loggia oszlopaiban és íveiben köszön vissza: növényi, állati és emberi alakok dúsan gazdagítják mintáikat. Az utolsó oszlop kölön nevet is kapott (Aesculapius-oszlop). Ennek oka, hogy a ragály által sokszor sújtott raguzaiak különös jelentőséget fordítottak a gyógyító istenek tiszteletére, másrészt viszont a görög, epidaurusi származást is hivatott kifejezni.
Rektor palota belső lépcsői
(foto: tell, Flickr)